Tudja-e más <br> <br>Néha el kell távozni Földtől, világtól, embertől.. <br>S magától engedni menni Lelkünk, <br>Szállni hagyni a mindenség bármelyik zugába, ha ott érzi jól ma
    
 Tudja-e más 
 
Néha el kell távozni Földtől, világtól, embertől.. 
S magától engedni menni Lelkünk, 
Szállni hagyni a mindenség bármelyik zugába, ha ott érzi jól magát. 
S mi addig őrködünk,  
Mint robotpilóta testünkön.. 
Elménk rendezi helyét érkezésének. 
 
Tudja-e más milyen, 
Az embernek szívéből élni? 
Feladni álmot, félredobni vágyat,  
S mint állat ösztönéből, 
Csak mindent vagy semmit, 
De félig nem szeretni semmit, 
Egészen kapni és meztelen adni a világnak? 
 
Tudja-e más milyen, 
Hagyni jó nagyot zuhanni, 
És félúton nem kapaszkodni megtartani magunk? 
Mikor bizalmat adunk, 
És mi mindegy, hogy mit kapunk, 
Nem térünk le útról, 
Amely a szívünkben él. 
 
Tudja-e más milyen, 
Végignézni testünk, 
S újra helyre hozni Lelkünk, 
Egy hosszabb feladat után? 
S néha erőseknek egy kevés, 
Összerázza a mindenség tenyerében magunk, 
És több feladatot kapunk. 
Vajon biztos-e hogy azok vagyunk? 
Vagy csak szeretnénk azok lenni,  
Kiknek bármit hoz az élet, 
Szívében él az élet? 
 
Tudja-e más milyen.. 
Annak lenni igazán, 
Ki teremt, 
De el nem vesz soha? 
S nem haragudni másra, 
Főleg nem önnön magára, 
Mikor a Lélek kimenekül testből, 
S erőtlen sejtjeinkből, 
A test csak takarékon él, 
S közben a szellem világ , 
Addig-addig tép, 
Míg az erő bennünk egyszercsak feleszmél. 
 
Tudja-e más milyen.. 
Igazán szeretni létet, 
S azt mondani nem félek, 
Mikor térdre kényszerít az élet? 
Mert a mindenségben örökké élek. 
 
2024.01.20.
 
                      
				    				 
				    				 
				    				 
				    				 
				    				 
				    				 
		 
		 
		
Anna Heffner
Verwijder reactie
Weet je zeker dat je deze reactie wil verwijderen?