Adjak-e <br> <br>Van mikor nehezen talál szavakat a Lélek, <br>Mélyen nagyon régen, <br>Talán egy másik életben, <br>Rejtőznek s várnak, <br>Míg nem rezgésre találn
Adjak-e

Van mikor nehezen talál szavakat a Lélek,
Mélyen nagyon régen,
Talán egy másik életben,
Rejtőznek s várnak,
Míg nem rezgésre találnak most bennünk.

Hogy adjak-e mának,
Embernek s fiának..
Bármit is belőle,
Egyszerre kell kihúzni,
S hajlítani hátam,
Hogy szentségét ne lássam..
Csorbulni hitemen,
De alázattal mindent,
Vagy a Lélek védtelen marad hanyatlásától az emelkedésben.

Van amikor behunyom a szemem,
A Lelkem a testemben pihen,
S megszakad a szívem,
A világ szenvedésében.
S ha nem az enyém harc,
És már nem az enyém út,
Amely azzal van tele,
Olykor mégis egy vagyok,
És együtt érzek vele.

Hogy alakulna világ,
Ha nem harcolna senki,
Csak emelne fel öröm,
Rezegne a szív jó magason lenni.

Sokszor hiába a szónak,
S példának is kevés,
Megmutatni milyen lenne,
Ha nem lenne enyém,
Nem lenne tiéd,
Csak miénk.

Míg embereknek célja,
Elhinni hogy préda,
Úgy létre is hozta ezt,
Az energia.

Heffner Anna
2024.02.06.

A lényeg <br> <br>Egy gondolat mantraként lepi el szivünk, <br>De milyen szép is ebből mindent megélnünk, <br>És milyen nehéz menet, <br>Ha a jeleknek nem adunk teret, &
A lényeg

Egy gondolat mantraként lepi el szivünk,
De milyen szép is ebből mindent megélnünk,
És milyen nehéz menet,
Ha a jeleknek nem adunk teret,
Úgy süllyedünk vele,
Mint kő mikor leesni indul,
S a levegő nem állja útját.

Egy gondolat, mi szárnyakkal repít,
Program a gépben,
Zene a szívben,
Rezgés a létben.

Te írod vagy hagyod átvenni,
Rezgését másnak és az egész világnak,
Hogy felemésszen harag,
S ellepjen a bánat,
Míg a szavak bezárnak,
S te csak fekszel mint egy állat,
Ki ösztöneit adta a világnak.

S, hogy ébredeznek sokan mit jelent,
A rendszer olvad a jéghegyen,
Szállni indul tudat,
S egy tucat kérdés keres utat,
A lényeg meg alszik
Emberben míg,
A rendszerben újra meg nem vezetve találjuk magunk.

S miért következik be,
Áldás az égre,
Hogy életem adta,
S beszélhetek róla,
Hogy teremtő forrásunk,
Bennünk szunnyad ősidők óta.

Ha varázslónak, annak.
Ha kell, boszorkanyvadásznak,
Óriásnak, vagy nincstelen vándornak,
Kiben egy hit pihen,
A forrás bennünk él végtelen.
S, hogy mire használjuk,
S mit teszünk vele,
Szabadság a Léleknek ezt eldöntenie.


Heffner Anna
2024.01.28.

🤍

Tudja-e más <br> <br>Néha el kell távozni Földtől, világtól, embertől.. <br>S magától engedni menni Lelkünk, <br>Szállni hagyni a mindenség bármelyik zugába, ha ott érzi jól ma
Tudja-e más

Néha el kell távozni Földtől, világtól, embertől..
S magától engedni menni Lelkünk,
Szállni hagyni a mindenség bármelyik zugába, ha ott érzi jól magát.
S mi addig őrködünk,
Mint robotpilóta testünkön..
Elménk rendezi helyét érkezésének.

Tudja-e más milyen,
Az embernek szívéből élni?
Feladni álmot, félredobni vágyat,
S mint állat ösztönéből,
Csak mindent vagy semmit,
De félig nem szeretni semmit,
Egészen kapni és meztelen adni a világnak?

Tudja-e más milyen,
Hagyni jó nagyot zuhanni,
És félúton nem kapaszkodni megtartani magunk?
Mikor bizalmat adunk,
És mi mindegy, hogy mit kapunk,
Nem térünk le útról,
Amely a szívünkben él.

Tudja-e más milyen,
Végignézni testünk,
S újra helyre hozni Lelkünk,
Egy hosszabb feladat után?
S néha erőseknek egy kevés,
Összerázza a mindenség tenyerében magunk,
És több feladatot kapunk.
Vajon biztos-e hogy azok vagyunk?
Vagy csak szeretnénk azok lenni,
Kiknek bármit hoz az élet,
Szívében él az élet?

Tudja-e más milyen..
Annak lenni igazán,
Ki teremt,
De el nem vesz soha?
S nem haragudni másra,
Főleg nem önnön magára,
Mikor a Lélek kimenekül testből,
S erőtlen sejtjeinkből,
A test csak takarékon él,
S közben a szellem világ ,
Addig-addig tép,
Míg az erő bennünk egyszercsak feleszmél.

Tudja-e más milyen..
Igazán szeretni létet,
S azt mondani nem félek,
Mikor térdre kényszerít az élet?
Mert a mindenségben örökké élek.

2024.01.20.