J. van Rijckenborgh 
Az egyiptomi ős-Gnózis 3 
 
A tizenkettedik könyv: Hermész Triszmegisztosz kulcsa 
 
A szellem pedig nem tudja elviselni az értetlen lelket, és otthagyja a testhez kötözve, és a test megfosztja a lelket az ő hangjától. 
 
Egy ilyen léleknek, fiam, nincsen szellemkapcsolata, és az ilyet már nem is lehet embernek nevezni. Mert az ember egy isteni lény, amelyet nem a földön élő teremtményekkel kell összehasonlítani, hanem a magasságból valókkal, a mennyeiekkel, akiket isteneknek neveznek. 
 
Vagy még helyesebben, ha merészeljük ezt az igazságot kijelenteni: az olyan ember, aki valóban ember, az az istenek fölött áll, vagy legalábbis képességeit illetően azokkal teljesen egyenlő.  
 
Mert a mennyei istenek közül egyiknek sem szabad átlépni a menny határait, hogy lejöjjön a földre. Az ember azonban felszáll a mennyhez és átszeli, ismeri a menny magasztosságát is és a lenti dolgokat is. A legnagyobb pontossággal felvesz magába mindent, és ami minden mértéken felüli: a föld elhagyása nélkül felszállhat a mennyhez. Ilyen nagy az ő tudatának hatósugara.  
 
Merjük tehát azt mondani: a földi ember halandó isten, a mennyei isten halhatatlan ember.  
 
https://rozsakereszt.hu/tudast....ar/konyvek/az-egyipt