·
Szent Karácsony ünnepe a régiségben
A Szent Karácsony ünnepe ősidőkbe nyúló fényünnep, amelynek neve a Kerecsen, Kerecseny szóból sarjad. E napon őseink szívében és egén egyszerre emelkedett magasba az ünnep: röptették a nemes kerecsensólymokat, e büszke, tiszta tekintetű madarakat, mert hitték és tudták, hogy ez a nap a Fény megszületésének ideje. A Megváltó érkezésének ünnepe volt ez, amikor a világosság újra utat talál a világba. A kerecsensólyom pedig nem pusztán madár: a Turul, a fénymadár, az égi eredet jelképe.
A rakamazi turul szobra is ezt az ősi tudást hordozza. A madár maga Nimród – más néven Ménróth –, akinek neve a Mén–Rúd értelmezésben a teremtő, nemző erőt idézi, a Nyilas és a Ló minőségeinek forrását. A két fióka Hunor és Magor képmása lehet, az ősnemzedék sarja, a jövendő ígérete. E jelképfejtés nem idegen a hagyománytól, hiszen a Turul-dinasztia eredete az Emese álma-mondában gyökerezik, ahol a Szent Turulmadár hozza el a kiválasztottság és a születés üzenetét.
Karácsony így nem csupán emlékezés, hanem visszatalálás is: a Fényhez, az eredethez, az égi rendhez. A „rúd” szó mélyén a Fehér Ló teremtő ereje sejlik fel, s benne mindannyiunk ősi forrása. Vágyódunk vissza az Ő országába, az úrságába, ahová majd testi gúnyánk levetése után térünk meg. A mén-úrság – a mennyország – a Fehér Ló országa, a tiszta eredet és a szeretet birodalma.
Áldott, békés, boldog, szeretettel teljes Karácsonyt kívánok mindenkinek, hogy a Fény bennünk is megszületsen, és szárnyra kapjon, mint hajdan a Turul az ünnepi égen.