A lényeg <br> <br>Egy gondolat mantraként lepi el szivünk, <br>De milyen szép is ebből mindent megélnünk, <br>És milyen nehéz menet, <br>Ha a jeleknek nem adunk teret, &
A lényeg
Egy gondolat mantraként lepi el szivünk,
De milyen szép is ebből mindent megélnünk,
És milyen nehéz menet,
Ha a jeleknek nem adunk teret,
Úgy süllyedünk vele,
Mint kő mikor leesni indul,
S a levegő nem állja útját.
Egy gondolat, mi szárnyakkal repít,
Program a gépben,
Zene a szívben,
Rezgés a létben.
Te írod vagy hagyod átvenni,
Rezgését másnak és az egész világnak,
Hogy felemésszen harag,
S ellepjen a bánat,
Míg a szavak bezárnak,
S te csak fekszel mint egy állat,
Ki ösztöneit adta a világnak.
S, hogy ébredeznek sokan mit jelent,
A rendszer olvad a jéghegyen,
Szállni indul tudat,
S egy tucat kérdés keres utat,
A lényeg meg alszik
Emberben míg,
A rendszerben újra meg nem vezetve találjuk magunk.
S miért következik be,
Áldás az égre,
Hogy életem adta,
S beszélhetek róla,
Hogy teremtő forrásunk,
Bennünk szunnyad ősidők óta.
Ha varázslónak, annak.
Ha kell, boszorkanyvadásznak,
Óriásnak, vagy nincstelen vándornak,
Kiben egy hit pihen,
A forrás bennünk él végtelen.
S, hogy mire használjuk,
S mit teszünk vele,
Szabadság a Léleknek ezt eldöntenie.
Heffner Anna
2024.01.28.
