Palmyra ókori város Dél-közép-Szíriában, Damaszkusztól 130 mérföldre (210 km) északkeletre. A Palmyra nevet, azaz „pálmafák városa”,az 1. századi római uralkodók adták a városnak,a terület pre-szemita neve Tadmur, Tadmor, vagy Tudmur szintén használatban van. A várost már i.e. 19. században említik. Az i.e. 3. században került előtérbe, amikor a rajta áthaladó út a kelet-nyugati kereskedelem egyik fő útvonalává vált. A Palmüra a Földközi-tenger (nyugati) és az Eufrátesz folyó (kelet) között körülbelül félúton fekvő oázisra épült és segített összekapcsolni a római világot Mezopotámiával és a keletiekkel.

MÓRA FERENC : MINDENNAPI KENYERÜNK

Szegény ember dolgát boldog isten bírja. Voltunk olyan módban is, hogy a koldus is mákos rétest evett nálunk, de járt ránk olyan világ is, hogy még a koldus is nagy úr volt hozzánk képest. Mert annak minden rendes háznál terítettek, de mink bizony csak az éhkoppot nyeltük. Hosszú volt az asztal, rövid a vacsora. De még ha azt kérdeztem is, hogy hát ebédre mit eszünk, az volt rá a felelet:

- Háromfélét: kenyeret, haját, bélét.

Én bizony jobban szerettem volna, ha csak kétfélét ettünk volna. Inkább ettem volna a kenyérrel szalonnácskát, mint haját meg a bélét.

- Jaj, cselédem - simogatta ki édesanyám a szememből a kócos hajamat -, nagy úr ám a szalonna, csak ünnepnap jár az ilyen szegény helyre, örüljünk neki, hogy a mindennapi kenyerünket megadja a Jóisten.

Együgyű eszemmel föl nem tudtam érni, mi azon az örülnivaló. Annál jobban örültem annak, mikor a Jóisten először felejtette el megadni a mindennapi kenyeret.

- Kertészpecsenye lesz a vacsoránk - újságolta édesanyám.

Azám, csakhogy ahhoz a pecsenyéhez nem kellett bicska. Kertészpecsenyének a sült tököt csúfolja a szegény ember. Jó étel az annak, aki szereti, de én hamarosan felmondtam neki a barátságot. Visszakívántam a mindennapi kenyeret.

- Jaj, lelkecském - sóhajtott édesanyám -, most már a kenyér is nagy úr lett, elszokott a házunktól.

**** esztendő járt, mostohán hozta a föld a termést. Amit meghagyott a fagy, elverte a jégeső, leégette a forróság.

- Az idén aszalt almát termettek az almafák - hajította a sarokba esténként édesapám a csíkos tarisznyát.

Az is jó volt nekünk már akkor, a fonnyadt alma. Olyan szűkös volt nálunk a kenyér, hogy egyszer három napig színét se láttuk.

Éhesen ődöngtem az utcánk gyepes árokpartján, mikor a gazdag Hamar Heverné rám kiáltott a muskátlis ablakukból:

- Te, fiúcska, szaggass a malackámnak egy kis papsajtfüvet ott az árokparton.

Szép, kövér levelű papsajtok bodorodtak ott, a levelüket megszedtem a malackának, én magam meg teleraktam a zsebemet szép kerek papsajtocskával, abból lesz énnekem jó vacsorácskám.

Gazdag Hamar Heverné nagyon meg volt elégedve a munkámmal. Nagy karaj fehér kenyeret adott napszámba.

- Szeretnél-e mézet a lágy kenyérhez, Dióbél? - kérdezte tőlem.

De én már nem vártam a mézet. Szaladtam kifelé a kenyérrel, s már a kisajtóban beleharaptam. De abban a percben eszembe jutott édesanyám, s a falat nem ment le a számon.

"Lesz öröm, ha hazaviszem neki" - gondoltam magamban, s belemarkoltam a papsajtba. Most már sokkal ízesebb volt, mint azelőtt.

Édesanyám azonban nem örült meg a kenyérnek. Inkább sírva fakadt, s visszakínálta az ajándékot.

- Én már megettem a másik karajt - mondtam fülig elvörösödve.

Anyám meg azon erősködött, hogy ő is vacsorázott már. Mégpedig bundás gombócot. Az pedig a hajában főtt krumplinak az ünneplős neve; nem rossz étel az, ha jól megsózza az ember.

- Hanem tudod mit? - törülgette meg a szemét édesanyám. - Eltesszük a kenyeret édesapádnak. Jólesik neki, ha hazajön a szőlőből.

Hanem azt már én nem értem ébren. Hamar elnyomott az álom a dús vacsora után. Csak hajnalban ébredtem föl arra, hogy édesapám ellenkezett édesanyámmal.

- Nem viszem ki a kenyeret, fiam. Egyétek meg magatok. Engem ellát odakint ebéddel az öreg eperfa.

- Minket se kell félteni, apja! - erősködött édesanyám, s beletette a kenyeret a tarisznyába. - Jó az Isten, ma is ad az annyit, mint tegnap.

Hát éppen annyit adott. Papsajtocskát, sárgarépácskát, krumplicskát, de még egy darab sajtocskát is találtunk a láda fenekén. Olyan száraz volt már az, hogy a kés nem fogta, örült is annak édesanyám nagyon, mert így nekem adhatta.

- Nekem nem mén bele ez az öreg fogam, fiacskám.

Még akkor is a sajtot majszoltam, mikor az édesapám hazaért a szőlőből. Vígan csóválta meg a tarisznyáját:

- Találd ki, cselédem, mit hoztam neked!

- Mit ugyan? Tán fürjecskét? - ugrottam elé lelkendezve.

- Többet ér ez annál, nagyobb ritkaság is - ragyogott a szeme édesapámnak, s kiszedte a tarisznya csücskéből a nagy kincset. - Nézd e, madárlátta kenyér!

Tulajdon az a karaj kenyér volt, amit én adtam az édesanyámnak, az édesanyám meg neki. Hármunknak mindennapi kenyere.

Akkor tanultam meg igazán, mi az a mindennapi kenyér, amiért az Úristenhez imádkozunk.

Szép napot !

Understanding the Importance of Drop Testing A Deep Dive into Pacorr's Drop Tester | ##droptester #droptesting #droptesterprice #dropimpacttester

Amerikai gazdálkodók riasztást adnak: A talaj alumíniumszintje tízszeresére nőtt idén, csak a GMO-növények nőnek
2024. augusztus 19
Egy amerikai farmer jelentkezett, hogy lefújja a sípot, és leleplezze a titokzatos entitások erőfeszítéseit, hogy az amerikai mezőgazdasági területeket rendkívül magas alumíniumtartalommal növeljék.
Az alumíniumszint hirtelen megugrása azt a feltárást követi, hogy Bill Gates olyan GMO magvakat hoz létre, amelyek alumíniumban gazdag talajban nőnek.
Ahogy a gazda elmagyarázza, az idén vizsgált termőföld öt-tízszer annyi alumíniumot tartalmaz, mint 12 hónappal ezelőtt.
Az X közösségimédia-platformon közzétett videóban a gazda körbevezette a nézőt a farmján, rámutatva arra, hogy a GMO-magvak jól teremnek az alumínium talajban, azonban minden örökölt vetőmagja hirtelen tönkremegy.
Rendkívül gonosz emberek uralkodnak rajtunk, és egy napon csak az ő GMO-magjaik fognak növekedni.
Az eredmény az élelmiszerellátásunk teljes ellenőrzése lesz.
Forradalmi tervük fő összetevői: a magvaktól és az élelmiszer-állatoktól a talajban lévő mikrobákig, az élelmiszer-előállítási folyamatokig minden géntechnológiája – és szabadalmaztatása.
A helyi élelmiszer-kultúrák és a hagyományos étrendek elhalványulhatnak, amikor az élelmiszertermelés beltérbe kerül, hamisított húst és ultra-feldolgozott élelmiszereket termesztõ laboratóriumokba.
Gates szerint a gazdag országoknak teljes mértékben át kellene állniuk a szintetikus marhahús használatára. És megvannak a szellemi tulajdonjogai, hogy eladja őket.
A Helyi Futures jelentés : Gates az éghajlat javításában segítő élelmiszerként az Impossible Burgert hirdeti, egy növényi alapú pogácsát, amely génmanipulált szójából készült, és mesterséges élesztővel texturált.
Gyártója, a Gates által finanszírozott Impossible Foods két tucat szabadalommal és több mint 100 szabadalommal rendelkezik a sajtok, marhahúsok és csirkehúsok mesterséges reprodukálására, valamint ezeknek a termékeknek a gyártott ízekkel, illatokkal és textúrákkal való átitatására.
A Ginkgo Bioworks, a Gates által támogatott start-up, amely „egyedi organizmusokat” készít, éppen most lépett tőzsdére egy 17,5 milliárd dolláros üzlet keretében.
A cég „sejtprogramozási” technológiáját használja arra, hogy ízeket és illatanyagokat genetikailag módosított mesterséges élesztő- és baktériumtörzsekké, hogy „természetes” összetevőket hozzanak létre, beleértve a vitaminokat, aminosavakat, enzimeket és aromákat az ultra-feldolgozott élelmiszerekhez.

https://veraxglobal.com?ref=Ilka1314

Telihold