Keşfet sayfamızdaki büyüleyici içeriği ve farklı bakış açılarını keşfedin. Yeni fikirleri ortaya çıkarın ve anlamlı konuşmalara katılın
Mirabolán savanyítólé (avagy potyóka citromlé 😊)
Végy (a fáról) 5 kg cseresznyeszilvát, kézzel maszogasd át, tedd fel alacsony lángon főni. Addig rotyogtasd, míg kezd a magja leválni. Ekkor tedd félre, míg langyosra hűl. Kezd el kimagozni, aztán paszírozd át. Kicsit több, mint 4 liter sűrű masszát kell kapnod. Ezt tedd vissza főni 6 liter vízzel, 2 evőkanál citromsavval. Ha felforr, adj hozzá 40 dkg cukrot. Forrón merd üvegekbe, majd vagy gőzöld ki (automata 85 Celsius fok/40 perc), vagy tégy a tetejére egy késhegynyi nátrium-benzoátot, és szárazdunsztba hagyd 2 napig kihűlni.
Felhasználása: mint a citromlé (arányaiban is), teába, limonádéba, salátába, fagylaltba...
Türelem játék ez is, de szerintem megéri😉😋
A "komáromi kisleány" és a költő aligha gondolta, hogy szerelmükből egyszer még érettségi tétel lesz.
A XVIII. század utolsó éveiben kezdődött minden. Csokonai a debreceni kollégiumban volt segédoktató, alig idősebb mint a rábízott diákok. Ennek megfelelően szabadelvűbb, közvetlenebb, nyitottabb is, mint a vaskalapos, idős tanítók. Szóltak neki egyszer, aztán megint. Figyelmeztették, nem lesz ez így jó. Legyen szíves templomba járni, legyen szíves nagyobb fegyelmet tartani, legyen szíves magyar helyett latinul megtartani az ünnepi beszédeket. Csokonai nem volt szíves, így "rettenetes bűnei" miatt kizárták a kollégiumból.
Elindult szerencsét próbálni, kiadót keresni verseinek, ám nem talált mecénást. Rendszeres vendég volt az egyik komáromi irodalmi szalonban, itt találkozott a komáromi kalmár lányával, Vajda Juliannával.
Talán ismerik az érzést, amikor egy huncut hang meghúzza az ember fülét és belekiabálja: "Ő az!" Valami ilyesmi történt abban a szalonban. Juliskából csakhamar Lilla és múzsa lett.
A lány családja eleinte igen büszke volt, hogy híres költő jár a házukhoz, eljegyzést is rendeztek, de mikor kiderült, hogy Csokonai viszonylag csóró, már nem is látták olyan szívesen.
A szerelmesek tudták, mese nincs, Mihálynak jól fizető állást kell találni.
Alighogy a költő elköszönt, Lilla apja fondorlatos tervet eszelt ki. Ha talál is állást ezt a szegény poéta, abból még nem lesz sarokház, ehhez a lányhoz talpraesettebb ember illene, - és meg is egyezett egy idősödő dunaalmási fakereskedővel, Lévai Istvánnal. Bár Lévai sem számított jómódú embernek, az apa úgy érezte, biztosabb befektetés mint a nincstelen lírikus.
Csokonai eközben sorra írta verseit és leveleit, de a család gondoskodott arról, hogy a lány ezeket a leveleket soha ne kapja meg. Törtek a szívek... Előbb Lilláé, akit apja férjhez kényszerített. Aztán a költőé, aki végre munkát kapott, sietett Komáromba a jóhírrel, de szép hajadon helyett férjes asszonyt talált.
A csalódott Csokonaival néhány éven belül végzett a tüdőbetegség és a boldogtalanság.
Lilla nem tudta akkor még, hogy 50 évig cipeli majd a beteljesületlen szerelem összes kínját. Igyekezett a kor elvárásainak megfelelő, jó feleség lenni. Férje, a fakereskedő - Vajdáék hátán - felkapaszkodott és vagyonos ember lett. Halála előtt nem túl elegánsan úgy rendelkezett, hitvesére, Júlia-Lillára ebből a vagyonból ne maradjon semmi.
Az özvegy nem hagyta annyiban, hosszú per kezdődött. Közben Végh Mihály, a hetényi református esperes feleségül kérte, és újra férjhez ment. Aligha szerelemből, csak boldogság utáni vágyból inkább. Érdekes információ, hogy az új házasságot dokumentáló anyakönyvben így maradt fent neve: "Lévai István úr özvegye, nemes Vajda Julianna, néhai Vitéz Csokonai Mihály Lillája".
8 év után megnyerte az örökösödési pert, második férje pedig szépen elherdálta a mesés vagyont...
Akkor lett elég... Elhagyta férjét, visszaköltözött Dunaalmásra. Néhány év betegeskedés után 1855 telén utolsó szavaival Csokonait szólította. A költő gyűrűjét haláláig viselte. Sírkövére a dunaalmási temetőben nagybetűkkel vésték halhatatlan nevét: LILLA.
https://www.tiktok.com/@fafyci....ca/video/73996227130
@fafycica 2023.05.18.Posta Imre meghallgatása
♬ eredeti hang – Fafy - Fafy
Egyszerű, de okos, mértékletességet adó szabályok alapján tervezték a heti menüt az asszonyok a régi világban. De mik is voltak ezek pontosan?
Otthoni hasznos táplálkozási szabályok régről - Pénteken bableves, vasárnap hús.
Köztudott, mennyire egyszerű, de okos, mértékletességet adó szabályok alapján tervezték a heti menüt az asszonyok a régi világban. De mik is voltak ezek pontosan?
Ilyen szabály volt például, hogy hetente háromszor volt hús, akkor se nagy mennyiség. Vagy az, hogy pénteken főztek babot. Mindenki tudta, ha péntek, akkor bableves, de mindenképp valami zöldség van a fazékban.
A szombat azonban a nagymosás ideje volt, akkor gyors ennivalóra volt szükség, egytálételre – ilyenkor valamilyen főzelék vagy tészta került az asztalra, esetleg sütőben sült rakottas.
Kedden, csütörtökön és vasárnap volt a húsnap.
Kedden és csütörtökön azonban csak megmutatták a húst a tányérnak – vagyis elhanyagolható mértékben került az asztalra, inkább csak az íze kedvéért tették a fazékba, például káposztafőzeléket ettek egy kis füstölt szalonnával.
Vasárnap viszont, túl a nehéz, beosztó hétköznapokon, minden háztartásban igyekeztek tartalmasabb, finomabb, ünnepi lakomát tenni az asztalra. Ilyenkor főtt a sparhelten a tyúkhúsleves vagy amilyen baromfi éppen akadt. Ha nem, akkor legalább csontleves készült. Vasárnap a második fogás is lehetett valamilyen húsétel, leginkább a levesből kiszedett főtt hús továbbgondolva, vagy direkt vasárnap adták asztalra a csirkecombot pirítva. Ha egész tyúkot főztek a levesbe, akkor megtöltötték azt a májával kevert zöldségekkel, kenyérfélével, és úgy sütötték meg.
Vasárnap lehetett enni valamilyen süteményt is, lepényt vagy buktafélét. Esetleg finomabb desszertet, piskótát, bár a tojással csínján bántak: ha volt is bőséggel, azért a piskóta sok tojást elnyel. Inkább eladták a felesleget a piacon, mert abból a pénzből tudtak venni olyasmit, amit nem lehetett otthon megtermelni vagy előállítani. Ruhaneműkre, lábbelire vagy szerszámokra ment az így befolyt kis pénz. Ezért került inkább bukta az asztalra, mint kényes-krémes piskóta.
Tízóraira, uzsonnára nem gondoltak, legalábbis nem úgy, ahogy az ma természetes:
nem öt, hanem három étkezésben mérték a napot.
De ha nagyon megéheztek közben, segítettek magukon kevés gyümölccsel, zöldséggel, pár szem olajos maggal, amit a kertben, a földeken vagy útközben találtak. Akadt ott vadszamóca, papsajt, dió, alma, télen akár búzába elrakott körte is.
Ha a mai egészséges táplálkozási szabályok szerint tekintünk a mondjuk 100 évvel korábban élt, vidéki, falusi emberek menüjére, azt láthatjuk, hogy nem volt fejedelmi, de éppen elég volt az élelmük. Változatosan ettek, mert került tej, tejtermék, tojás, hús, zöldség, gyümölcs, gabona is a fogásokba.
Vagyis jutott fehérje, szénhidrát, rostok, zsír is minden hétre. Nagyon is jó arányban.
Jelentős mennyiségű burgonyát fogyasztottak, mert azt nagyon sokféleképpen el lehetett készíteni, gyorsan főtt, és a maradékát is újra lehetett gondolni. Jó példa erre a ma „pipice, holnap gánica” krumplis csodája, amivel két napig jól laktak az emberek, pedig ugyanazt fogyasztották szinte. Ugyanis a pipice maradékából készülhetett másnap a gánica.
A kukorica is jelen volt az alapanyagok között, sokkal nagyobb mennyiségben, mint ma. Gombócokat, palacsintaféle lepényeket is készítettek belőle, meg málét is, amit aztán akár sósan, akár cukrosan – kicsi lekvárral – lehetett fogyasztani, és nagyon laktató éteknek számított.
Úgy tűnhet, hízlaló volt ez a menü, például a sok krumplival, csakhogy
nem voltak durva elcsúszások a szénhidrát fogyasztásában, mint ma.
Éppen csak annyi cukor került a szervezetbe, amennyi természetes formában azaz zöldségben, gyümölcsben vagy a gabonafélékben adott volt.
Nem ittak cukros üdítőket, mert vizet ittak. Annyit, amennyire szüksége volt a szervezetnek. Az biztos, hogy nem kellett számolgatni, hány pohárral kell meginni. Ha megszomjaztak, friss vízzel oltották a szomjukat. Ha megéheztek, de még nem volt ebédidő, néha vízzel töltötték meg a hasukat, mert tudták, hogy a testüket egy kis ideig be lehet csapni ezzel a trükkel. De nem álltak neki nassolni, hiszen a munkának mennie kell, különben nem lesz ennivaló az asztalon aznap, meg holnap, a jövő héten, hónapban, télen is.
Forrás:"egy. hu, Kassi Tini"
Falusi Hagyományőrzés
#hagyomany
#étkezés
Aug.7-én született Nyírbátorban a híres történelmi családból való BÁTHORY ERZSÉBET (1560 - 1614) grófnő.
Aki nevét hallja, rögtön az ugrik be neki: "a csejtei rém". Pedig történészek mára kiderítették, hogy a fele se igaz, amivel vádolták, egyértelműen koncepciózus eljárásnak volt az áldozata. Korának hímsoviniszta, boszorkányégetős világában nehezen elfogadható az erős, okos, több százezernyi holdas birtokát (mely a Felvidéktől a Vajdaságig terjedt) megözvegyülve ügyesen irányító fehérszemély. Ez csakis az ördöggel cimborálva lehetséges! Tény, hogy érdekelték az okkult tudományok, emiatt még férje életében megfeddte őt az udvari papjuk. Na, de amit suttogtak és terjesztettek róla: hogy szépsége megőrzése érdekében szűz lányok vérében fürdött és itta is vérüket! Ilyet csak beteg elme találhatott ki - vagy az emberi butaságot és hiszékenységet agyafúrtan kihasználó személy. Hiszen biológiai tény, hogy a vér tulajdonságánál fogva képes rögtön megalvadni, egy kádnyi kocsonyában lehetetlenség lett volna fürödni (hacsak az ördög nem segít valami vérhigítóval). Ennek ellenére 300-600 jobbágylány szadista kínzásával és megölésével vádolták - persze, bizonyíték nem volt, csak a kínzásokkal kicsikart tanúvallomásokra hagyatkozhattak. Így még arra is akadt tanú, hogy az ördöggel szeretkezett! ("Természetesen", az öt tanúnak nem kegyelmeztek, lefejezték, elégették őket.) Báthory Erzsébetet úgy fogatta le a nádor, hogy még csak bíróság elé sem állították, befalazva törhette fejét, hogy vajon mi a bűne (talán sejtette, hogy Thurzó György nádor bosszújának az áldozata, kinek a hatalmas birtokra fájt a foga, s a házassági ajánlatát visszautasító özvegytől kapott kosár után csak ilyen nemtelen módon juthatott az asszony javaihoz). Csoda-e, ha szegény nő négy évnél tovább nem bírta, s megbomlott elmével fejezte be életét 54 éves korában.
Ma már tudjuk, hogy mindez csak színjáték volt. Az igazi "bűnt" nem olvashatták a fejére: 1. rokona volt egy Habsburg-ellenes Báthory, aki Bocskait is támogatta; 2. birtoka még a királyénál is nagyobbra rúgott, ráadásul a királynak adóssága is volt vele szemben; 3. az eljáró nádor ellenségének tekinthető, elfogultsággal vádolható.
Az egész történetben az a legvérlázítóbb, hogy a grófnőre mindennek pont az ellenkezője volt a jellemző! Levelei bizonyítják szociális érzékenységét és mélységes vallásosságát. Gondja volt jobbágyaira, a török-dúlta területek özvegyeit, meggyalázott leányait pártfogásába vette, népének betegeit gyógyította, támogatta a külhoni tanulmányúton lévő diákokat. Alakját mégis rémséges és kegyetlen tettek legendái övezik, melyek világszerte úgy váltak ismertté mint a vámpírszerű borzalmak példája. Ráadásul a legtöbb mende-monda nem is életéből való, hanem halála után két évszázaddal később keletkezett! Angliában kinyomtatták nemlétező(!) naplóját is, melyben állítólagos áldozatai nevét jegyezték fel. Hogy különösen a Felvidéken mennyire élő volt a nép körében a "csejtei rém" legendája, példa rá Nyitra vármegyében (Csejte megyéje) született édesapám, akit már gyerekkoromban hallottam, mikor a Báthoryak földjéről származó édesanyámmal beszélgettek Báthory Erzsébet rémtetteiről.
Hogy ne szomorú végződése legyen bejegyzésemnek, néhány érdekes êletrajzi elemre is kitérek: gyermekei közül lánya a szigetvári hős unokájának (akit szintén Zrínyi Miklósnak hívtak) a felesége lett. Pál fia révén unokája lesz a Wesselényi-féle összeesküvésben részt vevő Nádasdy Ferenc. A család leghíresebb tagja, Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király a nagybátyja volt.
