ہمارے Discover صفحہ پر دلکش مواد اور متنوع نقطہ نظر کو دریافت کریں۔ تازہ خیالات کو اجاگر کریں اور بامعنی گفتگو میں مشغول ہوں۔
Febr.27-én hunyt el a magyar romantikus regény megteremtője, JÓSIKA MIKLÓS (1794 - 1865) író, újságíró, politikus.
Tordán született, édesanyja a gyergyószárhegyi Lázárok ágából származó Lázár Eleonóra, a többi felmenője is erdélyi történelmi családból származik, anyai nagyanyja Bornemissza Anna (a híres szakácskönyv szerzője) volt, aki hároméves kora óta nevelte anyja halála után.
Jogot tanult, katonaként is szolgált, közben a francia hadjárat során 1815-ben megismerte és megszerette a klasszikus irodalmat és művészetet.
Miután megnősült, gazdálkodott. Wesselényi volt a példaképe, őt követve engedte el birtokán jobbágyai robotját és a dézsmájuk egy részét.
Bajza és Vörösmarty biztatására jelentette meg Abafi c. regényét, melyet a kritika és a közönség is nagy lelkesedéssel fogadott. Ezt a könyvét egyéb írások követték, de már színvonalban nem érték el az Abafi -t.
1848-ban a Honvédelmi Bizottmány tagjaként volt országgyűlési követ is, a szab.harc vége felé követte a kormányt Debrecenbe, Szegedre, Aradra. Bár tettleg nem vett részt fegyveres harcban, mégis "in effigie" halálra ítélték, vagyonát elkobozták. Ekkor már második felesége volt, akivel elbujdostak, Brüsszelben telepedtek le. Ott a feleség csipkeboltot nyitott, németre fordította férje írásait, ebből éltek. Egy központi irodát nyitottak a magyar emigránsok számára, ahol azok a világlapokhoz is hozzájutottak, ez ügyben Kossuthal 130 levelet váltott. Mivel pénze fogytán volt, egészsége is megrendült, orvosa tanácsára Drezdában kezdtek új életet. Itt ideig-óráig gyógyult, de a kiegyezés hírére már nem tudott hazajönni, mert 1865 februárjában elhunyt. Mégis Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben nyugszik feleségével együtt, mert unokaveje idővel hazahozatta hamvaikat.
Jósika Miklós tehát szeretett Erdélye földjében nyughat, melyről oly sokat írt erdélyi tárgyú és erdélyi helyszínű könyveiben.
Febr.27-én hunyt el a magyar romantikus regény megteremtője, JÓSIKA MIKLÓS (1794 - 1865) író, újságíró, politikus.
Tordán született, édesanyja a gyergyószárhegyi Lázárok ágából származó Lázár Eleonóra, a többi felmenője is erdélyi történelmi családból származik, anyai nagyanyja Bornemissza Anna (a híres szakácskönyv szerzője) volt, aki hároméves kora óta nevelte anyja halála után.
Jogot tanult, katonaként is szolgált, közben a francia hadjárat során 1815-ben megismerte és megszerette a klasszikus irodalmat és művészetet.
Miután megnősült, gazdálkodott. Wesselényi volt a példaképe, őt követve engedte el birtokán jobbágyai robotját és a dézsmájuk egy részét.
Bajza és Vörösmarty biztatására jelentette meg Abafi c. regényét, melyet a kritika és a közönség is nagy lelkesedéssel fogadott. Ezt a könyvét egyéb írások követték, de már színvonalban nem érték el az Abafi -t.
1848-ban a Honvédelmi Bizottmány tagjaként volt országgyűlési követ is, a szab.harc vége felé követte a kormányt Debrecenbe, Szegedre, Aradra. Bár tettleg nem vett részt fegyveres harcban, mégis "in effigie" halálra ítélték, vagyonát elkobozták. Ekkor már második felesége volt, akivel elbujdostak, Brüsszelben telepedtek le. Ott a feleség csipkeboltot nyitott, németre fordította férje írásait, ebből éltek. Egy központi irodát nyitottak a magyar emigránsok számára, ahol azok a világlapokhoz is hozzájutottak, ez ügyben Kossuthal 130 levelet váltott. Mivel pénze fogytán volt, egészsége is megrendült, orvosa tanácsára Drezdában kezdtek új életet. Itt ideig-óráig gyógyult, de a kiegyezés hírére már nem tudott hazajönni, mert 1865 februárjában elhunyt. Mégis Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben nyugszik feleségével együtt, mert unokaveje idővel hazahozatta hamvaikat.
Jósika Miklós tehát szeretett Erdélye földjében nyughat, melyről oly sokat írt erdélyi tárgyú és erdélyi helyszínű könyveiben.
Febr.27-én hunyt el a magyar romantikus regény megteremtője, JÓSIKA MIKLÓS (1794 - 1865) író, újságíró, politikus.
Tordán született, édesanyja a gyergyószárhegyi Lázárok ágából származó Lázár Eleonóra, a többi felmenője is erdélyi történelmi családból származik, anyai nagyanyja Bornemissza Anna (a híres szakácskönyv szerzője) volt, aki hároméves kora óta nevelte anyja halála után.
Jogot tanult, katonaként is szolgált, közben a francia hadjárat során 1815-ben megismerte és megszerette a klasszikus irodalmat és művészetet.
Miután megnősült, gazdálkodott. Wesselényi volt a példaképe, őt követve engedte el birtokán jobbágyai robotját és a dézsmájuk egy részét.
Bajza és Vörösmarty biztatására jelentette meg Abafi c. regényét, melyet a kritika és a közönség is nagy lelkesedéssel fogadott. Ezt a könyvét egyéb írások követték, de már színvonalban nem érték el az Abafi -t.
1848-ban a Honvédelmi Bizottmány tagjaként volt országgyűlési követ is, a szab.harc vége felé követte a kormányt Debrecenbe, Szegedre, Aradra. Bár tettleg nem vett részt fegyveres harcban, mégis "in effigie" halálra ítélték, vagyonát elkobozták. Ekkor már második felesége volt, akivel elbujdostak, Brüsszelben telepedtek le. Ott a feleség csipkeboltot nyitott, németre fordította férje írásait, ebből éltek. Egy központi irodát nyitottak a magyar emigránsok számára, ahol azok a világlapokhoz is hozzájutottak, ez ügyben Kossuthal 130 levelet váltott. Mivel pénze fogytán volt, egészsége is megrendült, orvosa tanácsára Drezdában kezdtek új életet. Itt ideig-óráig gyógyult, de a kiegyezés hírére már nem tudott hazajönni, mert 1865 februárjában elhunyt. Mégis Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben nyugszik feleségével együtt, mert unokaveje idővel hazahozatta hamvaikat.
Jósika Miklós tehát szeretett Erdélye földjében nyughat, melyről oly sokat írt erdélyi tárgyú és erdélyi helyszínű könyveiben.
Régi előadás, de hátha valaki még nem ismeri...
Tájnyelvek halála
Bertand Russel: "Az emberek tudatlannak születnek, nem ostobának; ostobává az oktatás teszi."
A XVIII – XIX. században a magyar nyelv megújított – valójában tudatosan megkavart, megrontott – változata lett a közhasználatra, irodalomra ajánlott nyelv.
Nagy volt a meghasonlás. Sok író, költő maradt a régi nyelvezetnél. Ám a felhíguló népességű város lassan átvette, és köznyelvét az, ősi ízét elvesztett nyelv uralta.
Az elmúlt száz évben könyökig, térdig belerondítottak, teljesen felvizezték. Csak az egyszerű falvak, tanyák népe által beszélt tájnyelv őrzi az eredeti, szívet megérintő igazi ősi színt, dallamot, ízet-zamatot, szavakba beépült, bennük rejlő mély bölcsességet.
Sajnos, mára már az is eltűnőben van. Tudatosan tette tönkre az oktatásügy a tájnyelveket mindenhol. Helytelen ejtésmódként gúnyolták, unos-untalan hibásként címkézték, holott oktatni, ápolni kellett volna vidékenként, és hagyni, hadd beszéljék tájnyelvüket legeredetibb alakban, kiejtésmódban.
Székölykörösztúr és környéke legcsodálatosabb öző tájnyelve is a múlté.
Már a moldvai csángókat is megtanították "magyarul" annyira, hogy csak az öregek beszélik az ősi nyelvet, velük kihal végképp.
Amikor aztán mindenkiből kiverik az utolsó ízes tájnyelvi szavakat, hanghordozást, akkor oktatni kezdik a szevcsi, pulcsi, puszcsi, köszike, teló, puszika típusú újmagyar nyelvet.
Jójcakát, magyar nyelv.
Kolumbár Sándor
