És a második rész:

Sziasztok!
A kvantumfizika egyszeregye:

- Szia! De jó, hogy találkoztunk. Mi van veled?
- Ne is mondd, pár hónapja elköltöztem Megszokásból. Képzeld nagyon sokan otthagyták.
- Hová költöztél?
- Az új lakhelyünk Félelem. Rengeteg ember lakik itt és folyamatosan jönnek újak és újak. Annyian vagyunk, hogy már minden földrészen van rengeteg ilyen nevű hely.
- Értem. Képzeld én is nem rég költöztem. Otthagytam Ismeretlent.
- Haha!! Ugye, hogy megmondtam, hogy nem lesz jó ott neked... Még szerencse, hogy nem hallgattam rád és nem követtelek.
Na és hol laksz most?
- Szeretetben...
- Szeretetben?? Az hol van??
- Mindenhol... Ahol épp vagyok, ott megtalálom... Tudod Szeretet bennem van, ott belül a lelkemben.
- Jaj hagyjál már, beszélsz itt ****ségeket. Foglalkozz inkább fontosabb dolgokkal. Épp tegnap mondták a tévében, hogy nagyon sokan meg fognak halni, te meg ilyenekkel traktálsz engem. Mindenki, aki Félelemben lakik, erről beszél. Nem is hallottál róla??
- Tudod, mi akik Szeretetben élünk, nem hallgatjuk ezeket a híreket. Hiszen egyszer úgyis mind meghalunk, de addig amíg lélegzünk, addig nyugalomban élünk Szeretetben. Majd ha menni kell, megyünk.. de minket a halál után is vár a Szeretet.. Az égi..
Nincs kedved odaköltözni inkább?? Szólhatsz a többieknek is, várunk mindenkit!
- Mekkora ez a Szeretet?? Lehet el sem férünk, hiszen ahogy mondtam, mi rengetegen élünk Félelemben...
- Ne aggódj! Lehet fel sem tudod fogni, de Szeretet végtelen... Várlak, gyere, lesz helyed nálunk mindig!
❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

Dóró Sándor

"Mire a 3,5 éves gyerekeket beviszik az óvodába, sokan már nem tudnak mesét hallgatni. Egyszerűen nem képesek figyelni rá, nem köti le őket - mert addig mindig csak mesét néztek. Vagy videóklipeket. Vagy éppenséggel reklámokat. Ezek gyorsan, vibrálóan csiklandozzák az agyfelszínt, ezért a gyerek nem is tudta megismerni azt az élményt, hogy leengedi magát, mint egy kútba, a kéreg alatti világba vagy a jobb félteke képvilágába, ahol élvezetet okoz a hallgatott mese által felidézett, egymást követő képek áramlása. Kihúztuk az átélést a kéreg alatti tartományokból a kéreg felszínére, vagyis az többé már nem érzelmeket is mozgósító jelenlétet és beleélést jelent, csupán a folyton változó ingerek vizuális, intellektuális nyomon követését. Ezen a szinten csak a rövid benyomások megragadhatók, és ha ezek nem változnak kellő sebességgel, akkor érdektelenné válnak, mert az élményben nincs érzelmi átélés. Ha pedig a gyerek hozzászokik ehhez az állandó kapirgáláshoz az agy felszínén, akkor már mindig ez kell neki. Akkor már nem képes figyelmével bevonódva mesét hallgatni, folyton csak a gyorsan villódzó videókat követeli, mert erre az intenzív birizgálásra vágyik. Ha nem kapja meg, elunja magát. Pedig azok a három-négy-öt éves gyerekek, akik ilyen szempontból nincsenek elrontva, lenyűgözően hosszú ideig tudják ugyanazt a végtelenül egyszerű játékot élvezettel játszani: például felmásznak a homokos kis domboldalon és lecsúsznak. Felmásznak, lecsúsznak. Mire én, a felnőtt esetleg – helytelenül – rájuk szólok: „Már ötször lecsúsztál, elég legyen ebből, piszkos lesz a ruhád, hogy nézel ki már most is?!” Holott ez a tökéletes időtöltés egy gyerek számára!" Dr. Vekerdy Tamás: Belső szabadság